the pain just grow and grow

Zsinórban 4 napja nem alszom. Egyre rosszabb és rosszabb minden. Mást sem akarok jobban, csak hogy vége legyen ennek az egésznek. De ez egyáltalán nem ilyen egyszerű... Egyre mélyebbre süllyedek és egyre nagyobbat csalódok magamban.

Ráadásul beteg is vagyok, de nem annyira, hogy itthon maradhassak 1 hétre, amit csak gondolkodással töltenék... Mondjuk kétlem, hogy bármire is jutnék...
Ennyit a szavamról, hogy többet nem depizek. Ügyes vagy lilla.
Minden erőmmel azon vagyok, hogy az arcomra mosolyt fessek. De ez nekem sok. Annyiféle irányból kapom a döféseket.. Ilyen még SOHA nem volt.
És mielőtt azt hinnétek, hogy én csak mártírkodni akarok, vagy sajnáltatni magam, hát el lehet felejteni. Tudjátok ha valami bajom van sokkal könnyebb ha elmondom/leírom. Most azt gondoljátok, hogy így egy nyitott könyv vagyok, ugye? Hát tévedtek. :) Engem senki sem ismer igazából... Még a legjobb barátnőm sem.

És ne is kérdezzétek, többet úgysem mondok a bajaimról.












Nagyon boldog szülinapot, Öcsi. <3